Triskelion ezüst tűzzománc medál, vörös-fekete

A kelta nép a Krisztus előtti V. században tűnik fel először az ókor palettáján, és középeurópai szálláshelyükről kirajzva, Nagy Britanniától a mai Törökország területéig "meghódították" az európai kontinenst.
Elnevezésük az ókori görög Κελτοί (keltoi) kifejezésből ered, mely nem kizárt, hogy ez az i. e. 4. századra elterjedt elnevezés eredetileg egy törzset vagy nemzetséget jelölt. Ők az első ókori nép, akiket nevükön neveznek a kortárs leírások (pl.  Caius Iulius Caesar). Hódításaik során még Rómát is megsarcolták, és később majd e birodalom terjeszkedése tesz pontot a kelta hegemónia létezésére. A kelták, mint oly sok nép belevegyültek a római kultúrába, de nem tűntek el nyomtalanul, szokásaik, vallásuk még a mai európai kultúrában is fellelhető, sőt a földrajzilag elszigetlet Brit szigeteken máig él két olyan nép, akik bizonyítottan kelta törzsi leszármazottak (walesi és az Ír).

A kelta vallás a kereszténység európai elterjedése során fokozatosan elhalt, nyomai azonban népi hiedelmekben és a szentek kultuszában máig fennmaradtak.

A triskelion vagy triskele az egyik legősibb szimbólum, mely valószínűleg az ókori görögöktől eredeztethető, ahol az ún. lábas triskelionok között találhatunk olyat, amelyben csak három láb van, míg máshol egy Medúza vagy Gorgó feje helyezkedik el a szimbólum közepén. Az ókori Görögországban elterjedt triskelionhoz hasonló jelképek, később pénzérméken, hajókon, a keltáknál, Szicíliában, de még Törökországban is felbukkantak.
A kelta kultúrában leginkább a kelta hármas-spirál formájában terjedt el. Már maga a spirál is ősi szimbólum, mely a Naphoz, a halál utáni élethez kapcsolódik, az újjászületés jelképe. A triskelion ezen túl a hármas szám, a hármasság jegyét képviseli, magában hordozza a három fontos kelta elemet: a földet, a vizet és az eget.
A kelta spirális triskelét már az írországi Newgrange őskori építményénél megtaláljuk, a kelta keresztény korszakban pedig a szentháromság szimbólumává is vált.