Az egész "kovácsolni szeretnék, de nagyon” késztetés furcsa módon egy filmsorozat kapcsán erősödött fel annyira, hogy végül kovács lettem. Természetesen kisgyermekként már kovácsoltam, mint a legtöbb fiúgyermek: a gáztűzhely lángján melegítve a szögeket és azt elkalapálva már kész is volt a csodálatos kovácsolt nyílhegy. Bár én már akkor is egy kicsit többre vágytam...
A kezdetek
A régészet iránti igen korai érdeklődés és a fegyverek szeretete (már kb. 35 éves szerelem mindkettő) sokszor közel sodort ehhez a mesterséghez, de életem hajóját a gonosz - vagy inkább szeszélyes - szelek a legutolsó pillanatban mindig másfelé terelték. Így valahol mélyen biztos bennem maradt ez a vágy, hogy kovácsoljak, de igazából a közelmúltig nem próbálkoztam vele. Éltem az életem, dolgoztam egy nem igazán önmegvalósító munkában, és sok más hobbit kipróbáltam...
Aztán 2014-ben jött az a filmsorozat, amiben egy általam ritkán látott formájú kard szerepelt; egy skót basket hilted broadsword, azaz egy igen bonyolult kosárral (kézvédővel) ellátott darab. És akkor azt mondtam Móninak: készítek egy ilyet.... ő pedig a fejét fogta, mert tudta, ha valamit a fejembe veszek nehéz onnan kiverni. Ez az új késztetés szerencsésen együtt járt a munkámban történt fordulattal, amikor a munkarendem úgy alakult, hogy több időt tudtam otthon tölteni.
Út a díszműkovács karrier felé
És elkezdődött…. Szerszámokat szereztem be, egy üllőt egy távoli rokontól aki úgymond pajtaajtó kitámasztó súlynak használta...
... egy maszek kovácstűzhelyt a MÉH telepről, mely asztalának felét ott helyben levágtam, hogy olcsóbb legyen...
.... és átalakítottam az alig 8 m2-es kis lóistállónkat „kovácsműhellyé”.
Jött a youtube, a régi szakkönyvek vásárlása, és a folyamatos próbálkozás...
Ahogy egy kovács kollégám mondta; mesterem nem volt, a selejtjeim és a vízhólyagjaim a tenyeremen voltak az iránymutatók, „azoktól” tanultam.
Később rátaláltam a Magyarországi Kovácsmíves Céhre, ahol Takáts Zoltán akkori Céhmester úr kedvesen és tapintatosan karolt fel, felhívva a figyelmet a munkáim „problémáira” és meghívott hogy nyugodtan vegyek részt a Céhes rendezvényeken. Végre igazi kovácsokat ismerhettem meg, velük együtt dolgozhattam és tanulhattam is.
Éltem a lehetőséggel, és ezért Zolinak amíg élek hálás leszek! Közben megérkeztek az első apró megrendelések, és sosem felejtem el az első kis darabot amivel pénzt kerestem a családomnak, mindeközben végre önmegvalósítottam magam... túl a negyvenen új célokat kezdtem kitűzni magam elé.
Mesterségem: díszműkovács... csak így egyszerűen
2016-ban a bemutatott 3 remekdarabom alapján illetve, hogy addigra már majdnem két éve „ismertek” látták hogyan dolgozom a tűz mellett, kiérdemeltem, hogy végre tagjai közé vett a Céh. A Céh tagságán belül sokan segítettek, több ismerettség, sőt komoly barátság is kialakult. 2019 évben a Nyíregyházi Teleki Blanka Szc. által indított díszműkovács képzésre jelentkeztem, melyet 2020 nyaráig becsülettel elvégeztem, vizsgámat letettem, így már OKJ bizonyítvánnyal rendelkező díszműkovács lettem.
