Hogyan készülnek a Weilan tűzzománc ékszerek?
A tűzzománcozás, ez az ötvösmesterek által évezredeken át alkalmazott díszítési módszer, ma már – köszönhetően a technológia és a vegyészet fejlődésének – lényegesen „egyszerűbb” folyamat, mint az volt a régmúltban. Ma már azonnali felhasználásra alkalmas alapanyagok, korszerű eszközök és precíz munkavégzést lehetővé tevő technológia áll rendelkezésére annak, aki tűzzománckészítésre szánja el magát. Mindettől függetlenül a tűzzománckészítés még ma sem egyszerű folyamat, komoly szakmai ismereteket, rengeteg türelmet, jól felszerelt műhelyt, és néha egy kis szerencsét is igényel.
Tekintettel arra, hogy jellemzően tűzzománc ékszereket készítek, így most és a különböző technikák bemutatásakor is, kifejezetten ékszerekre vetítve, az általam használt módszereket fogom bemutatni.
A tűzzománc ékszer tervezése
Azt szokták mondani, hogy megfelelő tervezés nélkül siker sincs, és ez természetesen vonatkozik a tűzzománc ékszerek készítésre is. A technikák megismerésével bővül azoknak a lehetőségeknek a tárháza, melyekből a későbbiek során a terveinket meg fogjuk tudni valósítani, így nem a terveket kell a technikához igazítani, hanem a tervekhez kell kitalálni, hogy melyik technikát alkalmazzuk.
A tervezésnek tehát csupán két dolog szabhat határt: a szakmai felkészültség és a fantázia... meg az idő, de azt most hagyjuk :-)
A megálmodott ékszer lehet minimalista vagy barokkosan díszített, a lényeg, hogy képesek legyünk elkészíteni, és kihozni belőle a maximumot.
Az inspirációtól a sablonig
Az ékszerek tervei nálam legtöbbször egy spontán inspiráció folytán kezdenek kialakulni, amikor meglátok egy ékszert, egy mintát, egy természet vagy ember alkotta formát. Manapság már nincs sok új a Nap alatt, de ha egy inspirációt úgy tudsz megragadni, hogy abba bele tudod tenni az egyéniséged, akkor már jó úton jársz.
Ha megszületett fejünkben a terv, jöhet a kézzel készült rajz. Ez itt még lehet akár egy egyszerű skicc, amivel már közelebb kerülhetsz a minta sajátosságaihoz, és már az alkalmazandó technikát is el tudod kezdeni kidolgozni. Célszerű belekalkulálni saját képességeinket, lehetőségeinket, korlátainkat a tervekbe, hiszen a megálmodott ékszerünk kivitelét nem csak a funkciója és az álmaink határozzák meg, hanem az ügyességünk is.
A papírra vetett formáról – a választott technikától függően – készítsünk
pontos, méretarányos tervrajzot,
mely már nem csak a befoglaló formáról szól, hanem tartalmaznia kell a mintát is, hogy az miként fér el a megálmodott alapon, és pontosan hogyan fog kinézni az ékszerünk.
Ékszerünk elkészítésénél a méretarányos tervet fogjuk használni: annak mentén fogjuk kifűrészelni az alapot, vagy drótból kihajtogatni a rekeszeket, így célszerű több példányban kinyomtatni, elmenteni a terveket.
Mivel a tűzzománcozás egyik fő jellemzője a színessége, ezért célszerű lehet színes tervet is készíteni, melyen az alkalmazandó színek harmóniáját is lemodellezhetjük a papíron, mert a kiégetett tűzzománc színein utólag már nem tudunk módosítani.
Anyagelőkészítés
Az ékszeralap
A megálmodott ékszerünk alapja az egyik legfontosabb kellékünk, ezért érdemes különös gondossággal előkészíteni a hordozót, mely lehet - egyebek mellett - vörösréz, bronz, ezüst, arany vagy vas. Mivel ékszerekről beszélek, én alapvetően vörösréz, öntött- magas réztartalmú bronz, ezüst- és öntött ezüst alapokra dolgozom.
A kiválasztott technikától függetlenül az alap mindig fémtiszta és zsírtalanított legyen, különben a zománcpor nem tapad megfelelően, és az égetés során nem alakul ki az anyagok közötti kötés.
A zománc kiválasztása, előkészítése
Tűzzománc ékszereimhez ún. ékszerzománcot használok (nem használok festőzománcot, illetve hidegzománcot sem), ezért a kereskedelmi forgalomban kapható ékszerzománcok felhasználását és előkészítését fogom itt bemutatni.
A zománc alapanyagot - miután kiválasztottuk a használni kívánt színeket – színenként porítjuk, és többször alaposan átmossuk. A kereskedelmi forgalomban kapható zománcporok eltérő szemcseméretűek, a nagyobb méretű frittek alaposabb, és munkaigényesebb törést követelnek meg. A törést porcelán- és achátmozsárban végezzük, folyamatos átmosás mellett. Transzparens zománcnál ezt a műveletet igen alaposan szükséges elvégezni, hogy a kiégetés után is üvegtiszta színeket kapjunk.
Az átmosott frittet kis edénykékbe rakjuk, és annyi vizet hagyunk rajtuk, hogy nedvesek legyenek.
Alapozás
Akár rekeszzománcot, akár beágyazott vagy süllyesztett zománcot készítünk, - zománcportól is függően - szükséges lehet az alapozás, különösen azért, mert nem minden zománcot lehet minden hordozóra égetni. Az alapozót egyenletes vastagságban viszünk fel az előkészített, zsírtalanított alapfelületre, majd kiszárítjuk. A szárítás történhet a kemence tetején vagy infralámpák alatt.
A kemencébe csak maximálisan kiszárított zománcpor kerülhet, máskülönben a hirtelen hőhatástól a zománcunk „felrobban” és „kivirágosodik”.
A zománc felhordása
Az előkészített zománcporokat legtöbbször nedvesen visszük fel a felületre (ritkábban szárazon szitálva). A zománc felvitele történhet kis kanalak, spatulák vagy ecset segítségével. Az alapra felhordott zománcporokat egyenletes rétegmagasságban a felületre helyezzük, majd ott elrendezzük,különös figyelemmel a sarkokra, hogy mindenhova bejusson a zománc.
A zománc beégetése
Figyelem! A zománcot nem sütjük, nem a vasárnapi ebédet készítjük! ;-)
A zománc beégetésére a legideálisabb eszköz a korszerű, elektromos égetőkemence, de történhet lánggal, illetve speciális, mikrohullámú sütőbe helyezhető mikro fushing kemencében is. A zománcfritt gyártók általában megadják
a zománc égetési hőfokát,
mely jellemzően 770-820 °C
Az alkalmazott hőfokon túl fontos tényező még az égetési idő, mely számtalan tényezőtől függ, egybek mellett
- a kemence aktuális hőmérsékletétől,
- a munkadarab méretétől,
- vastagságától,
- a zománcozás technikájától,
- az alkalmazott fém alaptól,
- a felhasznált zománc típusától,
- de még attól is, hogy a kemencében hova helyezzük a tárgyunkat!
Az általunk használt kemence és zománcporok alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy helyesen meg tudjuk határozni az ideális égetési időt, kőbe vésett szabály nincs, ehhez bizony idő, tapasztalat, néhány selejt és némi szerencse kell! A folyamatot nehezíti az is, hogy a legtöbb égetőkemencébe nem látunk be, így már csak akkor látjuk mi történt az ékszerünkkel, ha az ajtót kinyitva bekukkantunk, vagy méginkább csak amikor már kivettük a munkadarabot és az lehűlt. Ezért szoktam mindig felhívni a figyelmet arra, hogy
nincs két egyforma égetés,
ezáltal az eredmény sem lehet egyforma.
A munkadarabot az égetéshez helyezzük olyan égetőrácsra, vagy égetőtüskére, mely a lehető legkisebb felületen érintkezik vele - így a beégést a legkisebb felületre korlátozhatjuk, és azzal együtt helyezzük a kemencébe. Remélem mondanom sem kell, hogy odabenn pokoli forróság van, így a tárgyak kemencében történő mozgatásakor minden esetben használjuk hosszú égetővillát, kezünket azbeszt, vagy hőálló kesztyűvel védjük!
Miután az égetési idő lejárt, és ékszerünket kivettük a kemencéből, azt szobahőmérsékleten, egyenletesen hűtsük le teljesen!
Az esetek többségében legalább két rétegben célszerű az égetést végrehajtani. Ennél több rétegnél, valamint rekeszzománcozásnál szükséges kontra- vagy másnéven ellenzománc alkalmazása a tárgy hátsó oldalán, mely a profiloldali zománcréteg feszültségének levezetését, repedezésének megakadályozását szolgálja. Ehhez az első égetést követően a tárgy tisztítása, majd újratöltése-szárítása szükséges.
A zománc csiszolása
Égetés után – a sodronyzománc kivételével – ékszerünk felületének csiszolása következik, a zománc egyenletessé tétele, és a ráégett zománcnak a rekeszekről történő eltávolítása érdekében. Mivel a tűzzománc egyfajta üveg, ezért reszelővel – ha még használni akarjuk – eszünkbe se jusson nekiesni, ehhez a feladathoz használjunk gyémántcsiszolót vagy szilícium-karbit követ. A csiszolást folyóvíz alatt végezzük, de legalábbis mindig gondoskodjunk arról, hogy csiszolás során a felület nedves legyen.
Ha már egyenletes a felületünk, és az ékszer látható fémrészeiről is sikerült minden ráégett anyagot eltávolítani – és már nem akarjuk tovább tölteni a tárgyat – az ékszer felületét egyre finomabb, vízben használható csiszolópapírral karcmentesre csiszoljuk.
A fényező égetés
Lassan már látjuk az alagút végét, a végső mozzanatok első eleméhez érkeztünk, a fényező égetéshez. A fényező égetás által az összecsiszolt zománcunk egy rövid égetés során újra szép csillogó felületet kap.
Ékszerünk lehűlését és tisztítását követően a fémrészek polírozásával a munkafolyamat végére értünk és elégedetten gyönyörködhetünk ragyogó tűzzománc ékszerünkben!
Szöveg: Weigel Mónika
