A tűzzománc olyan művészeti technika, melynek során porrá tört színes üveganyagot olvasztanak (legtöbbször) fémre. A két anyag így szervesen összeforr és élénk színekkel díszített felület a végeredmény.
A zománc már több ezer éve az ötvösség egyik legalapvetőbb díszítőanyaga. Történelme során számos különböző tűzzománc technika fejlődött ki, aminek köszönhetően más művészeti iparágak is felfedezték maguknak a zománcban rejlő határtalan lehetőségeket.
Tűzzománc angolul: vitreous enamel jewelry
Tűzzománc németül: feueremaille
Mi sem bizonyítja jobban a tűzzománc XXI. századi létjogosultságát, mint az IEI által három évente megrendezett nagyszabású „Nemzetközi Tűzzománc Kongresszus”, ahol az iparág legtehetségesebb művészei tevékenykednek azért, hogy ne csak művészileg, de műszakilag is fejlődjön ez a csodálatos technika.
Honnan származik a tűzzománc?
Egy kis történelem....
A tűzzománc, mint díszítő anyag az egyik legrégebbi a történelemben. Az ókori Mezopotámiában már i.e. 5000 körül készítettek olyan üvegszerű bevonattal égetett, díszített agyagedényeket, melyek a tűzzománc ősének tekinthetők. Innentől kezdve egyre gyakrabban, színesebben és tudatosabban használták díszítésre a megolvasztott üveganyagot. Az ókori Egyiptomban egyfajta üvegpasztával díszítették az ékszereket, de Tutanhamon halotti maszkjához is ezt a technikát használták, mely majd’ 4000 éve (!!!) hirdeti ezen anyag kiválóságát.
Európa területén a kelta nép már Kr.e V.-IV. századtól fejlett zománcművészettel rendelkezett, ők már többféle alapra dolgoztak, mind a rekesz-, mind a beágyazott zománc technikát ismerték és alkalmazták. A Kárpát-medence kelta lakosságának, egyik jellegzetes női ékszere volt az övlánc, melyet szintén előszeretettel díszítettek vörös zománccal. Még a földben több mint 2300 évet pihent leleteken is világosan megmaradt a zománcozott díszítés.
Magyarország és a tűzzománc kapcsolata
A Magyar Szent Korona 1000 éve hirdeti Magyarország szuverenitását, államunk egyik fő jelképe. A rajta lévő, Bizáncban készült rekeszzománc képek annyira frissek, élénk színűek, mintha csak „néhány napja” készültek volna.
A középkorban Velence és Limoges váltak a zománcozott ötvösmunkák leghíresebb centrumaivá. Magyarországra is rengeteg Limoges-i zománcmunka került az Árpád korban, főként egyházi kegytárgyak formájában. A Bugacmonostoron előkerült darabon még a pusztító korabeli tűz sem tudott „kifogni”, holott az közel 700 éves.
Magyarországon, ezen belül Erdélyben, a XV. század elején addig ismeretlen rekesz-technika honosodott meg: a magyar sodronyzománc, mely szintén elterjedt egész Európában. Legfontosabb ilyen technikával készült emlékünk a közel 800 éves Szent László hermája.
Ha érdekel a téma, és szeretnél róla további részleteket olvasni, kattints ide >>
Hogyan készülnek a tűzzománc ékszerek?
Ha tűzzománc ékszert vásárolsz, nem valami ócska spiáter anyagot kapsz a pénzedért. Ha a tűzzománc ékszert a kezedbe veszed, annak súlya, tartása van. Mindezt csak úgy lehet elérni, hogy minőségi, természetes anyagokból készülnek ezek az ékszerek. Nem is lehet másképp, hiszen mintha a zománc meghúzna egy határt, nem is „engedi magát” akármire rátapasztani.
A zománcozás alapja lehet - a teljesség igénye nélkül -
vörösréz, ezüst, arany, platina és acél.
Ezeken a fémeken a zománc kifejezetten jól tapad, magas olvadáspontjuk miatt nagyon ellenállóak, és kibírják a zománc ráolvadásához szükséges magas hőfokot. A tűzzománc ékszerek készítéséhez ugyanis kb. 730-820 °C szükséges. (A sárgaréz alkalmatlan alapnak, magas cinktartalma miatt, mivel lehűlés közben a zománc könnyen lepattogzik róla).
A mintákat kialakító ún. rekeszek szintén vörösréz és ezüst drótból készülnek.
A tűzzománc az üvegfélék nagy csoportjába tartozik.
Az üveg fényáteresztő, víz- és saválló, éghetetlen, de törékeny. A zománc-alapanyag készítésekor a színtelen, átlátszó őrölt üvegport, fém-oxidokkal színezik meg, így keletkezik az átlátszó, színes üveghez hasonló zománc por (transzparens zománc). Ha ehhez ón-dioxidot kevernek, átlátszatlan fedőzománcot (opak) nyernek. Ékszereimhez kiváló minőségű angol és német ékszerzománc porokat használok. Munkáimnál jellemzően ún. transzparens zománcokat használok, melyek az égetést követően átlátszóvá, sokkal inkább üvegszerűvé válik. Színei ezáltal kevésbé hangsúlyosak, mint az opak (fedő) zománcnak, de sokkal szebb színátmeneteket és színárnyalatokat lehet elérni ezzel a technikával.
Ha érdekel a téma, és szívesen tovább olvasnád, kattints ide >>
Az általam alkalmazott tűzzománc technikák
A XII. századi Európában a kiváló bizánci mesterek munkái hatottak a leginkább a korabeli ötvösművészetre, így alakultak ki új technikák, kiváltképp a zománcozás terén. Az ötvösségen belül a tűzzománcozás egy önálló kifejezési formája alakult ki, melyet összefoglaló néven ötvöszománc technikáknak hívunk. Ezen eljárások és mesterségbeli fogások egy magasabb, művészibb szintre emelték a zománcozás művészetét.
A Weigel-katlan ötvös- és zománcműhelyében az évszázadok során kifejlesztett és tökéletesített ötvöszománc technikák alkalmazásával
- rekeszzománc és erdélyi vagy másnéven sodronyzománc ékszerek,
- beágyazott ill. vésett, árok zománc ékszerek (az alaplemezbe egyfajta beszúrt, árkolt részbe kerül a zománcfesték, ennek egy fajtája a süllyesztett zománc ahol az árkot nem bevéséssel alakítjuk ki, hanem az alaplemez és a kifűrészelt tartófalak egymásra forrasztásával)
- áttört (ajour) tűzzománc ékszerek (alaplemez nélkül, a zománcozott rész mint az ólomüveg ablak látszik át) készülnek.
Ha érdekel a téma, és szeretnél az ötvöszománc technikákról, a tűzzománc ékszerek készítésének menetéről további részleteket olvasni, kattints ide >>
Felhasznált irodalom: Ötvös Nagy Ferenc - Zománcmívesség
