Lajhár Ludwig - bronz tűzzománc nyakék, sötétbarna

Az állatokkal való kapcsolatunk évezredekre nyúlik vissza – társaink, tanítóink, gyakran lelki tükrünk is ők. Az állatok iránti szeretet nemcsak érzelmi kötődés, hanem felelősség is: odafigyelés a jólétükre, élőhelyük tiszteletére és a velük való harmonikus együttélésre. Az állatvédelem célja, hogy megóvjuk őket a kizsákmányolástól, az élőhelyek pusztulásától és a szenvedéstől – hiszen minden élőlény méltó a tiszteletre és gondoskodásra.

A lajhárok Közép- és Dél-Amerika erdőiben élnek, ám a ma élő lajhárok szinte csak maradványai az egykor nagyon alakgazdag csoportnak. A kihalt lajhárfélék között elefánt nagyságú, hatalmas növényevők is voltak, azonban a ma élő fajok jellegzetes fán lakó állatok, kizárólag levelekkel táplálkoznak. Mivel a levelek tápanyagtartalma alacsony, ennek a kalóriaszegény étrendjüknek köszönhetően kifejzetten energiatakarékos életmódot választottak. Napi 9−10 órát alszanak, és amikor ébren vannak, jellegzetes testtartással, fejjel lefelé haladnak az ágakon. Jellemzően lomblakó, a talajra csak igen ritkán megy le, azonban rendkívül jól úszik.  Testhőmérsékletük szokatlanul alacsony, emésztésük lassú. A lajhár bájos, és szeretteljes állat, lassú életmódja miatt a lassúság és kényelem szinonimájává vált.