Főnix - ezüst tűzzománc medál (Tűzfőnix)

A mágia eredete a legősibb időkig vezethető vissza. Az őskori emberek különböző rítusokat azzal a meggyőződéssel végeztek, hogy azzal analóg módon hatnak a valóság eseményeire. Később a varázslás az ókori civilizációkban fejlődött tovább. A mágia világát az idő múlásával megszámlálhatatlanul sok természetfeletti erő, démon töltötte be, akik állatokban, fákban, növényekben, tárgyakban, csillagokban s a tengerben, fenn az égben vagy magában az emberben lakoztak. Az egyiptomi társadalomban a varázslók a papok voltak, akik e tevékenység során a fáraókat helyettesítették. Az egyszerű emberek között már akkor előfordultak népi varázslók és gyógyítók. Az egyiptomi mágia rendszeréből származnak például a mágikus nevek, amelyeket gazdagon használtak később a középkori és reneszánsz Európában. Ezek mellett feltűnnek azok a mágikus lények (általában valamilyen állat formájában) melyek mágiával átitatva csodálatos, vagy éppen démoni tulajdonságokkal bírnak, mint pl. a főnixek, sárkányok, egyszarvúak, tündérek.

A főnix mitikus tűzmadár, eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye volt, gólya- vagy gémszerű madárnak tartották és Benu-nak nevezték. A gyönyörű vörös-arany tollazatú madár, élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég, majd a hamvakból újjászületik. A legendában a tűz mint őselem a szellem megújuló erejét, a madár a lélek erejét szimbolizálja. A görögök megtartották a benu elnevezést, de később ez összemosódott a Fönícia nevéből eredő Phoenix szóval, amely bíborvöröset jelent. A görög és római ábrázolások inkább pávához vagy sashoz hasonlatosnak mutatták a madarat. 
A főnix tettekre, cselekvésre ösztönöz arra, hogy az ember egy másik szögből is megvizsgálja a helyzetét, újragondolja ideáit, régi beidegződéseit. Kreatív és pozitív energiával tölt fel. A test és a lélek gyógyulást egyszerre szimbolizálja.