Vatis - bronz tűzzománc medál (türkizkék - zöld)

A kelta nép a Krisztus előtti V. században tűnik fel először az ókor palettáján, és középeurópai szálláshelyükről kirajzva, Nagy Britanniától a mai Törökország területéig "meghódították" az európai kontinenst.
Elnevezésük az ókori görög Κελτοί (keltoi) kifejezésből ered, mely nem kizárt, hogy ez az i. e. 4. századra elterjedt elnevezés eredetileg egy törzset vagy nemzetséget jelölt. Ők az első ókori nép, akiket nevükön neveznek a kortárs leírások (pl.  Caius Iulius Caesar). Hódításaik során még Rómát is megsarcolták, és később majd e birodalom terjeszkedése tesz pontot a kelta hegemónia létezésére. A kelták, mint oly sok nép belevegyültek a római kultúrába, de nem tűntek el nyomtalanul, szokásaik, vallásuk még a mai európai kultúrában is fellelhető, sőt a földrajzilag elszigetlet Brit szigeteken máig él két olyan nép, akik bizonyítottan kelta törzsi leszármazottak (walesi és az Ír).
A kelta vallás a kereszténység európai elterjedése során fokozatosan elhalt, nyomai azonban népi hiedelmekben és a szentek kultuszában máig fennmaradtak. A vaskori kelta népek történelme és vallása számtalan titkot rejt, de hitükben a természet imádata, a termékenység, és a halál játszotta a legnagyobb szerepet. A kelták hittek a lélekvándorlásban, halott-kultuszukat a druidák irányították.

A Kelta kollekció ezen darabja a vatisról, az ókori kelta értelmiségi kaszt tagjairól kapta nevét. A vatis szerepéről eltérnek az elméletek, egyesek szerint nem voltak külön csoport, hanem a druidákon belüli alárendelt réteg. Szerepük is sok átfedést mutat a druidákéval, bár kifejezetten őket tartották a jövőbelátás mestereinek, jósok, tanácsadók voltak. Feladatuk az istenek akaratának kifürkészése, előjelek értelmezése, a naptár gondozása, a jó és rossz napok meghatározása és az adott napon indított cselekmények kimenetelének megjóslása volt.