Antikolt, ezüst Máltai kereszt medál

A kereszt, a 4. századtól vált a keresztények dicsőségének a jelévé, azonban a legfontosabb kereszt formájú jelek mindegyike létezett már a kereszténység előtt is; szent szimbólumként szerepelt a különböző pogány népek között. A mai keresztény kereszt az első századokban még ismeretlen volt mint keresztény jelkép, mivel a korai keresztények nem tartották a keresztet (vagy kínfát) szent szimbólumnak. A kereszt csak akkor kezdett keresztény jelképpé válni, amikor az egyház elkezdett felvenni pogány szimbólumokat, és csak a 4. századtól teljesedett ki a kereszt jelkép ikonográfiája, miután I. Theodosius római császár 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallássá tette a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet és eltörölte a keresztre-feszítéssel történő halálbüntetést. Ekkortól kezdték el ábrázolni Jézus Krisztus kereszthalálát is és a kereszt, majd a feszület a katolikus, ortodox és evangélikus egyházak fő jelképévé, szimbólumává vált, melyet gyakran ékszer formájában viselnek a hívők, hitük kinyilatkoztatására.  

(forrás: Wikipedia)

A máltai kereszt eredete a 11. századra vezethető vissza, amikor a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend jelképévé vált. Nyolc hegyes ága a lovagok által követett erényeket és a nyolc boldogságot is szimbolizálta. A középkor során a lovagok zászlóin, pecsétjein és viseletén egyaránt feltűnt. Idővel a máltai kereszt a vitézség, a bátorság és a segítőkészség általánosan ismert jelképe lett, amely ma is a rend hagyományát őrzi.

A kereszt először fehér alapon fekete színben jelent meg, majd a lovagrend Málta szigetére költözésével vált széles körben ismertté. Elterjedt még a fehér és vörös színösszeállítás is, melyek a hit, a tisztaság és a bátorság szimbólumai. A fekete háttér a világ sötétségét, a vörös pedig a mártírok vérét idézi, míg a fehér kereszt a fényt és az isteni kegyelmet hordozza. Ünnepi változatokban arany és ezüst is használatos, melyek a nemességet és a ragyogást emelik ki.