Műhelyem

Az első szárnypróbálgatások még a konyhaasztalon történtek, amikor az égetőkemencém még akkora volt, hogy szinte egy levesestányéron elfért. Ez az időszak szerencsére nem tartott sokáig, és hamarosan beköltöztem a ház egyetlen "használaton kívüli", tehát rumliszobájába, melyet gyorsan sikerült megtölteni érdekes tárgyakkal.

Idővel a kis égetőkemence tönkrement, és újat kellett venni, és mivel akkor már látszott, hogy nem holmi hétvégi hóbort nálam a tűzzománcozás, egy jóval nagyobb, digitális kemence költözött a műhelybe. Fantasztikus élmény volt, hogy végre nem kellett találgatnom, hogy vajon hány fok van a kemencében, és ez természetesen a termékeken is észrevehető pozitív változást eredményezett.

Lassan azonban kinőttem "a ház legkisebb szobáját" (nyilván a mellékhelyiséget nem számítva) és családi áldozatot hozva úgy döntöttünk, hogy a hálószobát a műhellyel felcserélve kapok még pár plusz négyzetmétert. Az átalakítás során az új műhely járólap burkolatot kapott, az ötvös brett asztal is az ablak mellé került, nagy fényt adó lámpákra cseréltük a hangulatos fényforrásokat, kényelmes, világos praktikus műhelyem lett a régi hálóból. Az újrafestéssel nem bajlódtunk sokat, de egy nagyon fontos felirat felkerült a falra, hogy sohe ne felejtsem:

"Ne hagyd, hogy az álmok, csak álmok maradjanak"