A matyók bár kezdetben a 19. század derekától különülnek el környezetüktől színpompás viseletük és gazdag színvilágú hímzőkultúrájuk révén, a matyó hímzett minta és formakincs ma ismét reneszánszát éli, gyakran tűnik fel modern, hétköznapi vagy ünnepi ruhaneműkön.
"Sokfélét beszélnek az asszonyok a faluban...
Hogy mióta, milyen színekből és mintákból hímeznek már generációk óta az asszonyok, és ezeknek mi a jelentésük, arra minden hímzőnőnek van saját története. Matyóföld három szomszédos településből áll, ahol más-más technikával művelik ugyanazt a mesterséget: Mezőkövesd, Szentistván és Tard. Évszázadok óta tart a vetélkedés egymással a legcifrább matyó mintáért, és a legszínesebb matyó meséért.
Az egyik ilyen ősi legenda szerint, a matyó hímzés történetének az egyik főszereplője nem más, mint maga az ördög!
A legenda szerint egyszer egy matyó lány vőlegényét elrabolta az ördög. A menyecske kétségbeesetten rimánkodott és könyörgött az ördögnek, hogy adja vissza neki a vőlegényét, de az ördög végül ravaszul azt mondta: Hozd elém a rét legszebb virágait, és visszakapod a szerelmedet.
Csakhogy hideg januári napok jártak akkoriban, és lány hiába hányta a havat, kaparta a jeget, virágot az ördögnek télvíz idején seholsem talált. Kétségbeesésében napokig egyedül üldögélt, és a tavasz színes virágait, és elrabolt kedvesét siratta, ám támadt egy ötlete! Elindult hát, bejárta az egész falut és színes fonalakat, fehér kötényeket kért az asszonyoktól, és éjt nappallá téve dolgozott! Könnyei között telehímezte a fehér kötényeket a tavasz virágaival, rózsákat, tulipánokat és pünkösdi rózsákat varrt mindenhova, és végül azt vitte az ördög elé.
Az ördög kénytelen volt beimserni, hogy túljár a lány az eszén, és visszaadta a vőlegényét.
Ettől fogva a matyó lányok és legények is cifra kötényt viseltek s viselnek a mai napig az ördög ellen."
* a Matyó legenda
